Sámánrítus - Forrás: Wikipedia
„Nekem olyan kis lovam van, amelyik minden házba benyerít.”
Szabolcsi találós kérdés, megfejtése: dob.
A sámánizmus központi alakja a sámán, aki egyfajta közvetítőszerepet tölt be a szellemvilág és az emberek között. A cikkben nem konkrétan a magyar, hanem az össznépi sámánképre szorítkozunk.
Külön segítőszellemek támogat(hat)ják. Képesek állatok (madarak, halak, szárazföldi állatok) képét magukra ölteni, ilyenkor az adott szférát képviselik. Két fő mítosztípusban jelennek meg, az egyik a sámánná válás aktusát mutatja be, a másik pedig a sámánszertartásokat.
Nem az lehet sámán, aki akar, hanem akit kiválasztanak még megszületése előtt. Ennek vannak korai jelei (burokban vagy foggal születés), a nemi érettség beállásakor azonban a sámánjelölt „heveny idegbajba” esik, ami gyakori ájulásokkal, rohamokkal, látomásokkal jár és hetekig tart. Eközben a hívó szellem megkeresi a sámánt és felajánlja neki a beavatást, azonban jelölt rendszerint visszautasítja a lehetőséget. A „sámánbetegség” addig gyötri az embert, amíg el nem fogadja a hívást. Sok helyen bukkanhatunk arra, hogy a jelölt inkább meghal, minthogy sámán legyen.
A sámánná válásnak szintén két típusa van. Az elsőben a sámánjelölt „házasságot köt” az őt kiválasztó szellemmel, aki ezután segíteni fogja (ez leginkább a paleoázsiai, eszkimó és indián népek hitvilágára jellemző, itt a sámánt kettős neműnek tekintik). A másik módszer az ősök szellemeinek meglátogatása. Ezek a lelkek felnevelik a sámán madáralakú lelkét vagy a sámánjelölt testét feldarabolják és újra összerakják. Ilyenkor a leendő sámán huzamosabb ideig alszik (három, hét, vagy háromszor három napig): ilyenkor nézik meg a szellemek, van-e „sámáncsontja”. Ez a sámáncsont egy fölösszámú csont, ami végső bizonyosságot ad arról, hogy a jelölt alkalmas sámánnak. Ha ezt megtalálják a szellemek, akkor befejeződhet az átalakulás.
Erre elég változatos variánsok vannak, üstben megfőzik, kovácsműhelyben összekovácsolják, varázsköveket és kígyókat varrnak a bőre alá. A feldarabolás lehet halál-feltámadás szimbólum, de az ősöknek bemutatott áldozat is. A jakutoknál él a mítosz, miszerint a sámánnak csak azok a lelkek fognak segíteni, akikhez elfröccsent a vére vagy elrepült a húsának egy darabja). A gyakorlatban annyit jelent, hogy ha valamelyik betegségdémon nem kap a „sámánból”, akkor az ellen a betegség ellen tehetetlen lesz. Utána a sámánt összerakják. Állítólag ilyenkor a jelölt ágya csupa vér lesz.
Ha nincs meg a plusz csont, akkor meghal az illető. A jakutoknál a csont kiváltható emberélettel: öt csontja hiányzott egy sámánjelöltnek, így öt ember halálába kellett volna beleegyeznie, ő azonban lemondott a hivatásról. Meg is vakult.
Szibériai sámánábrázolás - Forrás: Wikipedia
A sámán a szertartás során ellátogat a szellemek világába, őt pedig saját segítőszelleme kíséri. Megvívja harcát a betegségdémonokkal, kényszeríti a szellemeket, hogy teljesítsék kérését, jövendőt mond, majd megkapja a tárgyat, amiért ment.
A kanászfiúról és az égig érő fáról szóló népmese épp a sámán révülését, a világfa megmászását mutatja be. „Hej, csak hallottátok volna, mekkorát kacagott a király! A szívét facsarta a nagy búbánat s keserűség, de mégsem tudá megállani a kacagást. – Mit mondasz te, emberizink, te?! – kérdezte a kondásfiútól, mintha nem jól hallotta volna, amit az előbb mondott. – Én azt, fenséges királyom, életem, halálom kezébe ajánlom, hogy felmászok az égig érő fára, s vissza nem jövök királykisasszony nélkül” – olvashatjuk.
Néha előkerülnek ellenlábas sámánok is. Ilyenkor gyakori motívum a kettejük közti harc, egymás lelkének elrablása, az ellenfelek átváltoztatása (itt a szellemek mellett szerepelnek olyan sámánok is, akik felfalják a másik lelkét). A sámánizmusban való elmerüléshez egyébként ajánlott olvasmány Diószegi Vilmos
Samanizmus című könyve, mely jóval végletekbe menőbben taglalja az itt csak felületesen bemutatott témát. Érdekesség egyébként, hogy a germán mitológia főistene, Odin is átesik a sámáni beavatáson: így nyeri el a tudást, a rúnák ismeretét.
A sámán néha „elrejtezik”, ilyenkor viaskodik egy másik sámánnal állat – gyakran bika – képében, rendszerint az időjárásért. Amelyik sámán győz, annak faluját elkerüli a jégeső, vihar. A harcoló bikák más színűek, általában a világosabb színű győz. „Ha legyőzte az ellenségét, akkó ezön a tájon eső jött. Ha másik győzött, elvötte errő a tájról az esőt. Az egyik bika vörös vót, a másik fehér. Ha a vörös győzött, akkó elvötte az esőt. Azon a területen nem vót eső” – olvashatjuk egy torontáli viaskodásmondában.
Eliade szerint a sámán alapeszköze a révülés, vagy ahogy ő fogalmaz, az eksztázis. Itt szükséges kitérőt tennünk a lélekfelfogás felé. Diószegi Vilmos szerint ugyanis – esetünkben – a lélek nem egy, hanem három: az igazi lélek, a „továbbvivő” lélek és a külső lélek. Mikor az első lélek elhagyja a testet, az az álombéli utazás, a más emberbe vagy állatba való beköltözés, hallucináció, önkívületi állapot. A második lélek az életerő: ha távozik, meghalunk. Jakutföldi népek hite szerint a második lélek halál után visszatér az anyaszellemhez, aki „elosztja” azt, egy újszülöttnek adja. Tehát a személyiség, maga az ember megszűnik. A külső lélek egy ember külső lelke – szintén Jakutföld –, vannak olyan tükrök, amik megmutatják ezt, egy esetben például egy öszvért látott az, aki a tükörbe nézett. Félelem esetén elhagyja a testet, ami ilyenkor mély álomba merül.
Mikor az első lélek utazik, érintkezik a szellemekkel, a helyébe jöhet egy szellem, ami birtokába veszi a testet, vagy amikor a lélek jelen van, akkor is gazdájává lehet léleknek: ilyenkor a szellem beszél. Ha a lélek távol van, és tapasztalatot szerez, azt is képes közölni a test álmában (holdkórosság, alvás közbeni beszéd).
Leczo Bence | Milyen is volt a magyar hitvilág? 1.
„Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak,vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek,bűnükért egy ökörrel fizessenek.”
Szent László törvényeiből
Pénzásó Pista, akit mindenki táltosnak tartott Tiszafüreden. A földet ásta, mert úgy sejtette, kincs van benne
- Forrás: MEK
A sámánnak botja van (saját égig érő fa), ezen állva beszél a holtakkal, jövendöl vagy végzi teendőit. Ez a kezdő fázis, ezután fog neki a dob elkészítésének. A bot faragott, tetején ágak vannak, amelyeket általában arcszerűre faragnak. A sámándob gyakorlatilag a sámán lova: ezzel jut el a felső vagy alsó világokba. Szüksége van hozzá a révüléshez, úgy üti, mint a lovat szokták: ha gyorsul az ütem, a ló vágtat. A sámánnak a sámánős szelleme parancsolja meg a dob készítését, és azt is, milyet csináljon. Ilyenkor felkeresi az őst, megmászik egy hegyet, átkel két, bizonyos időközönként összezáródó szikla között. Itt az ős megosztja vele, milyen dobot kell készítenie. Szibériai népek szerint a dob nem tárgy, hanem élő személy. A dobok száma három és kilenc között változik, egyúttal jelzi a sámán életkorát is.
Különféle hagyományok fűződtek a dob anyagához is: valamilyen állat bőréből készült. Később a törzs (vagy közösség) tagjai felavatják a dobot, ezután kezdődik a lakoma. Aztán a sámán kézhez kapja, majd hosszú időn keresztül révülni kezd. Ez az utazás általában a dob készüléséhez kötődött: a sámán elmesélte, hogyan ejtették el a vadat, aminek a bőre a dobra került, majd a fa sorsát is, amiből az eszköz kávája készült. Ezután pedig következik a dob „betörése”, mint a lovaké. A dob pedig csak reggelre lesz engedelmes. A sámándob tovább élése a szita, amivel cikkünk következő részében bővebben foglalkozunk.
Hogy a magyar hitvilág táltosa sámán-e, megoszlanak a vélemények. Diószegi Vilmos szerint a táltos nem pap volt, hanem sámán. Különbséget is tesz: míg a nyugat-európai garabonciás diákok (táltosok) szabad akaratukból tanulnak (Faust), addig a magyar sosem lesz táltos, csak mert akarja. Arra kiválasztják.
Persze elérhetők olyan írások, melyek amellett kardoskodnak, hogy a táltos különbözik a sámántól. A tudományos megközelítés jelenleg az, hogy az obi-ugor sámánhitet megtartva török népekkel kerültünk kapcsolatba, melyeknél szintén hasonló sámánhit működött. Pócs Éva szerint a gyógyító, kincslátó táltos attribútumai sajátosak, nem pedig az ismert sámánizmushoz kapcsolhatóak. Elmondja, hogy szerinte a táltos figurájának más látókkal való vegyítése valóban egy központi sámánképet hoz létre, azonban önmagában kezelve különbözik attól. Az írás itt érhető el (https://abtk.hu/images/14_P%c3%b3cs_%c3%89va.pdf).
A második világháborúig dolgoztak táltosok országszerte. Azóta is vannak olyanok, akik úgy gondolják, rendkívüli képességek birtokában vannak. A ’70-es években a putnoki halottlátó asszonyról Moldován Domokos rendezett dokumentumfilmet, 1995-ben pedig Hoppál Mihály készített Soós Jóska táltosról egy filmet (https://www.youtube.com/watch?v=3dXbWxZoOUM).
